cserkesz0

Hajnali három körül haladtak át az afgán–iráni határon, csak egy-két percre állva meg mindegyiknél, és ötkor már egy nagyobb város, Meshed mellett mentek el, mikor Péter, a legsóherebb fickók egyike, akit valaha ismert, hirtelen azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy térjenek be a városba és vegyenek ki egy hotelszobát. Iván az ötletet teljesen szokatlannak találta […]

Iván lassan szemerkélő esőben reggel 10 körül érkezett Karacsiból vonattal Lahorba, és taxival ment a Pakisztáni Automobil Association garázsához, csomagjaival együtt. A taxist megkérte, hogy várjon. A kocsi már nem volt ott, mint sejtette, csak egy darab papír várt rá Pétertől, amin közölte, hogy Ravalpindibe ment és ott vár rá, nem messze az afgán határtól,

Hong Kongban másfél napra állt meg a Fairstar, és Junko volt osztálytársa, Akiko Newing várt Ivánra a kikötőben, majd körülvitte a városban. Késő délután találkoztak Richard Newinggal, Akiko férjével, és együtt mentek vissza a Newingok otthonába. Úgy volt, hogy Iván náluk tölti az éjszakát és másnap délután 4 körül visszamegy a hajóra, ami hat körül

Az angol tanítás egyik kereseti forrása volt Ivánnak Japánban egészen az olimpia befejezése óta. Kezdetben ismerősök által bemutatott diákpárokkal foglalkozott otthon, de ez nem bizonyult kifizetődőnek, és így hamarosan rátért a kisebb felnőtt csoportok tanítására bankoknál, majd a gombamód növekvő számú nyelviskoláknál. Itt nem nyelvtanra is kiterjedő középiskolai stílusú tanításról volt szó könyvekből, és egy

Ha Sendagaya kerületben olyan külföldinek jött levele, akit nem talált a posta, vagy külföldről jött egy japánnak, aki nem vette át, egyszerűen azt írták rá, hogy ‘gaijinszama’ – Vagyis külföldi személy –, és Iván postaládájába dobták be annak köszönhetően, hogy meglehetősen ismertté vált. A lakás címe Sendagaya nichome 15 volt, vagyis Sendagaya kerület, 2-es épület,

A közel egyhónapos Bombay–Yokohama hajóút várakozással töltötte el Ivánt, aki addig csak párórás tengeri utazásokban vett részt a La Manche-csatornán és az Égei-tengeren, és az 1-2 napos kikötőlátogatások úgyszint, amikből négy volt a programban, Colombo, Szingapúr, Saigon és Hong Kong lévén a célpontjai. Az egész régió idegen volt a számára, és gyökeresen új tapasztalatokat ígért.

Teherán felé útközben sok helyen megállt a processzió, röviden, hogy Iván órákat adjon el Péterrel. A főváros megnézésére 12 kilométerrel a város előtt rendezkedtek be egy hotellé átalakított istállóban, ahol vízhez az udvaron lévő kútból lehetett jutni. Már hetek óta a tradicionális muzulmán ételeket ették, és elhatározták, hogy a változtatás kedvéért egyszer zsemléket, vajat, sajtot,

Iván és Péter délfelé haladtak a Ford Cortinával a bandirmai úton Törökországban, Ankara elkerülése után. Péter vezetett, és két nem kifejezetten nyerő lehetőség közti választás elé állította az az anomália, hogy egy éles kőtörmelék volt púpozottan felhalmozva a szélesítésre és újra-felszínezésre váró út közepén. Ha a kupac jobb oldalán hajt, ahogy a forgalmi szabály megkívánta,

Newportban a kaszinóban minden ment tovább a szokott mederben, de észrevehetően csökkent a bevétel. Ezt a partnerek annak tulajdonították, hogy nem volt elég erős a kontroll úgy, hogy mindig csak egyikük volt jelen, és így nem is tudták kellőképpen megfigyelni, mit kellene változtatni, vagy milyen újdonságokat kellene bevezetni. Így arra határoztak, hogy heti egyszer, péntekenként

Végiggondolva édesanyja látogatását, ami megtöltötte a szívét érzelemmel, Ivánnak eszébe jutott a Home Office hivatalnok, akinek köszönhette a vízumot. John Mortimernek hívták, és egy hálás köszönőlevelet írt neki, megpróbálva szavakba önteni a boldogságot, amit okozott mind neki, mind édesanyjának azzal, hogy lehetővé tette, hogy újra láthassák egymást öt év után. Megírta azt is, hogy évek