cserkesz0

Már október eleje volt, mire Iván visszaért Bristolba. Az idő korán kezdett hűvösre fordulni és nem tudta, mit kezdjen magával. Való Laciéknál lakott, egy kis sorházban, Fishponds lerobbant melósnegyedében, messze a város közepétől is, nemhogy az elegáns Westbury Parktól, Cliftontól és tűrhető Cothamtől, és hiányzott neki a régi környezet és az egyetem is. Laciban – […]

A háromhetes trainee accountant rabszolgamunka a bristoli kikötőben csigalassúsággal végéhez ért a húsvéti szünetben. Visszagondolva olyan impressziót hagyott Ivánban, mint egy rossz álom. Amire leginkább emlékezett a periódus kapcsán, az volt, hogy a Bristol Port Authority öreg, omladozó vöröstéglás épületében a földszinti L-alakú könyvelői iroda két szárnya közötti sarokban ült a kopasz irodafőnök, aki nem

Angela azt mondta otthon, hogy egy barátnőhöz megy látogatóba egy hétre, megjött idejében és január 3-án délelőtt már indultak is Carisbrooke-ból Kidderminsterbe, ahol Géza remek galuskás paprikáscsirkével várta őket ebédre és Laci előhozta az utazótáskát az eladandó javakkal. Átadás előtt azonban vita kerekedett az árakról és a komisszióról. Iván kötötte az ebet a karóhoz, hogy

A harmadik – utolsó – egyetemi év kezdete gyökeresen más hangulatot produkált az évfolyamon, mint az első kettőé. Mindenki a végzés utáni álláslehetőségeiről beszélt, nem a vakáció tapasztalatait taglalta, és még az olyan nebulózus típusok, mint Sam Poole vagy John Charles sem praktikus vicceken és laza szövegeken törték a fejüket, hanem nyakkendőt viseltek, figyeltek az

Iván bement a Witches’ Cauldron kávéház-vendéglőbe ebédelni a Fellows Road-on, Swiss Cottage-ban, miután a brüsszeli órákat elpasszolta Londonban, és ott találva egykori Népsport riporter Tantó Dodót egy asztalnál, leült mellé kajálni és beszélgetni. Jó tíz évvel idősebb, Dodó a Gábriel bagázshoz tartozó, magát lopott áruk eladásából fenntartó kisstílű csibész lett a londoni valóságban, aki filmrendezőként

Angliába visszaérve Iván begyűjtötte rendbehozott Lambrettáját a Maidstone-i szervízből, csekkel fizetve a javításért, és nem akarva túlerőltetni az öreg robogó felújított motorját, megállt Londonban és elment ebédre Bögöly Lóriékhoz, akiknél megismerkedett Zalatnai Bulcsúval. A magas, vékony, korai harmincas Zalatnai egyáltalán nem volt az a típus, akivel Lóri barátkozott, ez első látásra világossá vált, mert inkább

A hó csak karácsony után esett, ami általános elégedetlenséget szított a mindig fehér karácsonyról álmodozó angol lakosság körében, bár az ritkán jött be. Az angol telek legtöbbször enyhék a Golf áramlat miatt, és gyakran átvészelhetők kis kabátban, télikabát nélkül. Ez alkalommal viszont kivételesen sok hó hullott, és az olvadás sem állt be hosszú ideig. A

Az 1876-ban alapított Bristoli Egyetem a hatszázezres nyugat-angliai kikötőváros legdivatosabb körzetében, Cliftonban van, a meredek Park Street tetején és a Black Boy Hillhez vezető Whiteladies Road alján, ahová legnehezebb bekerülni állítólag a provinciális ‘vörös téglás’ egyetemek közül. Mindig is Nyugat Anglia fő tanítási és kutató centruma volt, és büszkeségei közé tartozik, hogy Winston Churchill is

Az oxfordi napok kellemesen suhantak tova, miután sikerült letudnia a legutóbbi Home Office találka keserű utóízét. Panorámikus ősi pub-ok teraszain ülve almabort szopogattak nagy zöld rétekre nézve és meghitt, kis kávéházakban dumcsiztak vég nélkül a nyelvkurzus előadásai után olyan elengedettséggel, ahogy csak emigránsok tudnak, felelőtlen távolban hazulról. Iván időt kerített rá, hogy PPE előadásokat látogasson,

Az ünnepnapok elmúltával Rosemary szárnyai alá vette, és beavatta Ivánt kiterjedt jótékonysági programjába. Bemutatta a kivitelező csapatának, akikkel naponta különböző londoni környékeken zsoltárokat és hozsannákat énekeltek késő délután, pénzt gyűjtve nemes célokra, amik a rákkutatástól, éhező törzsek és menekültek segítéséig terjedtek, egy egész armada segélyszervezetet támogatva, amelyek a tele perselyeket megszámolatlan tartalmukkal megkapták. Iván eleinte