A harmadik – utolsó – egyetemi év kezdete gyökeresen más hangulatot produkált az évfolyamon, mint az első kettőé. Mindenki a végzés utáni álláslehetőségeiről beszélt, nem a vakáció tapasztalatait taglalta, és még az olyan nebulózus típusok, mint Sam Poole vagy John Charles sem praktikus vicceken és laza szövegeken törték a fejüket, hanem nyakkendőt viseltek, figyeltek az előadásokon, komolyan viselkedtek, és sörözés meg snooker helyett a szabad órákban rohantak haza tanulni.
A változás teljessége akkor vált igazán világossá Ivánnak, akinek fogalma sem volt, mihez fog kezdeni az egyetem után, amikor ismételten elmélyült kollegiális beszélgetésben talált együtt két olyan előzetesen egymást ki nem állható karaktert, mint Sam és az első számú nyilvános görény Phil Nicklin, a tanító személyzet szégyentelen fenéknyalója. Változnak az idők, gondolta.
Ő nem változott. Legalábbis viselkedésében nem. Inkább annyiban, hogy a végső vizsgák feladataira és elbírálására kezdett koncentrálni. Így kiderítette, hogyan is lehet éjjel bejutni Prof Trent és Prof Magee irodáiba, majd elbeszélgetett az igen gyakorlatias gondolkozású Brian Alexanderrel.
Ketten bemásztak, megfogadva, hogy nem szólnak másnak. Megtalálták a releváns anyagot az utolsó három évről, kihozták, két napot jegyzeteltek belőle, majd visszalopták. Megegyeztek abban, hogy ez nem biztosította a vizsgasikert, de feltétlenül lecsökkentett útmutatást adott a felkészüléshez.
Iván különben hanyagolta az előadásokat. Napos, meleg ősz volt, helyettük rendszerint egy pokrócot tett le a Westbury Downs füvére és ott napozva vette át a jegyzetek alapján összegyűjtött anyagot, ami közben két nővel – az arra lovagló 17 éves Kathryn-nal és 21 éves kutyát sétáltató Thalia Waldmannal – is megismerkedett.
Ekkor már Iván rendszeresen találkozgatott a négy évvel fiatalabb, de határozott egyéniségű László Tomival, egy győri állatorvos professzor fiával, aki orvosi kurzust kezdett el, de első év végén kibukott, és azóta kereskedelmi utazóként különböző cégeket képviselt és termékeket árult, meg krupiéként is dolgozott. Az utóbbiba Ivánt is belevitte.
A tanévkezdet egyik eseménye volt, hogy Sabre-Tooth, aki az előző évben kibukott mérnöki tanfolyamáról, feleségül vett egy helyi fodrászlányt, Judy-t, és Sakalis szerint – akivel valaha szomszédos szobában lakott a bennlakó kollégiumban, és aki hivatalos volt az esküvőre – az angol család rabszolgája lett. Jobb napjai akkor voltak a görög emlékezete szerint, amikor női selejteket cipelt be a kollégiumba és a sötét szobában az ablak előtt énekelt nekik magyar nótákat, a látogatás vízszintes részének előzményeként.
Sakalis legújabban egy kínai párnál lakott, ahol csak a férfi volt diák, Ng Kian Fong, aki állatorvosnak tanult, és gazdag menyasszonya, Lili nem tanult csak a háztartást vezette. Szingapúriak voltak, és a nadrágot a nő viselte, aki állandóan azt kiabálta, hogy ‘Kian te pan’. Sakalis nem tudta, mit jelenthet a frázis, de parancs jellegűnek találta.
Bulit rendezett Kian, és Iván Kathrynt hívta meg, akinek tehetős német szülei hosszú évek óta Angliában éltek. A lány, megrökönyödésére érkezéskor egy kotont nyújtott át neki. Ezt használandó, Iván rögvest egy üres szobába terelte, ahol a sötétben levetkőztek, de a gumit elvesztették. Mikor a minden-lében-kanál Lili rájuk nyitott, kíváncsi csapattól követve, ruha nélkül négykézláb keresgélve találták őket, mire Kathryn szégyenlős lett és hazament.
Pár nap múlva Sakalis jelentkezett, hogy összejött egy Rosalyn nevű dráma hallgatóval, de nem tudja hazavinni a kínai sárkány Lili miatt. Így elvinné a nőt két barátnőjével együtt Oxfordba, ha ezt egy közös látogatással lehetne összekötni, és éjjel Iván oxfordi haverjainál maradnának. Iván telefonált Kidderminsterbe, megbeszélte a részleteket és meghívta Thelmát.
Szombaton két kocsival mentek, bejárták Oxfordot, és Kidderminsterben Géza remek tyúkhúsleveses és töltött paprikás, madártejes vacsorájával várta őket Lacival. A vendéglátók Rosalyn barátnőinek a kegyeire pályáztak, eredménytelenül. A három aspiráló színésznőt hisztérika szerepkörre inspirálták a kulináris örömök, Sakalis mérgesen visszaszállította a megjátszovics triót hajnalban Bristolba, Iván pedig elaludt mikor Thelma az orléans-i szüzet adta elő.
Reggeli ébredéskor azután egy bugyi nélküli Thelmát talált maga mellett a vendégszobában, aki nyomatékosan figyelmeztette, hogy nem lesz segítségére, ha kihasználja helyzetét. De Iván nem tartott igényt a fáradozására, mohón és többszörösen megoldva a feladatot anélkül.
Megreggeliztek, ami után Thelma kiült a kertbe a News of the World vasárnapi skandál-újsággal, Géza mosogatott és takarított és Laci leült Ivánnal beszélgetni a nappaliban kávé és Gigli lemezek kíséretében, közölve vele, hogy felkérnék egy rakás cucc eladására a kontinensen.
Laci elmagyarázta, hogy ha megegyeztek és a kontinensre indulóban benéz, majd odaadnak neki egy utazótáskát. Benne lesz egy szép, de használt nercbunda, egy Leica fényképezőgép egy extra telefotó lencsével, egy krokodil retikül, 18 darab arany ékszer, egy 24-személyes ezüst étkészlet hatféle késsel, villákkal és kanalakkal és egy kisméretű Constable-kép. Ivánnak egyenként meg is mutatták az egész gyűjteményt, és féltucat cikkről fényképeket is adtak.
A gyűjtemény eredeti tulaja az ötven-plusz éves Dr. Sheila Wittington volt, felesége a nála 20 évvel fiatalabb Zalatnai Búlcsúnak, akit az ismert oxfordi orvosprofesszornő költséges utakra vitt a Bahama– és a Fidzsi-szigetekre, Mauritiusra és Acapulcóba és egyéb „off-the-beaten-track” – vagyis tömegturisták által nem favorizált – helyekre, erősen megcsappantva bankszámlájának egyenlegét. A vagyonos osztályba emelkedett Zalatnai, akinek a rizikós elgondolások nem voltak teljesen idegenek, erre egyedi ötlettel állt elő a túlköltekezés orvoslására.
Azt javasolta, hogy Sheila válogassa ki értékesebb, de már nem kívánt kacatjait, amiket azután érték fölött biztosítanak be a Wittington család harmadik generációját szolgáló bróker cégen keresztül, és ő majd elintézi műbetöréses eltüntetésüket és a biztosítás begyűjtését, valamint a risztelést az összegben, ami majd bejön a javak külföldi eladásából. Laci és Géza voltak kijelölve az eltüntetésre, akiket Sheila jól ismert, és bár a Vassarban és Cambridge-ben nevelt, patinás régi családból származó hölgynek hasonlóképpen kétes ügyhöz köze soha nem volt és az ötletért nem lelkesedett, ifjonc férjének ellentmondani nem akart.
Így, mialatt a múlt nyár folyamán Zalatnaiék egy méregdrága hotelben dőzsöltek Barbadoson, a kidderminsteri páros nyélbe ütötte a műbetörést, egy szakszerűen benyomott ablakot hagyva maguk után (bár kulccsal mentek be), a rendőrség helyszínelt és mindent dokumentált, és a valódi érték duplájának megfelelő biztosítási summa már kifizetésre is került.
A fiúk megkapták a zöld lámpát az eladásra, és átadtak egy árlistát Ivánnak, aki elmondta, hogy a karácsonyi vakáció első felét már Sakalisnak ígérte, akivel Skóciába mennek síelni, de január 3 vagy 4-től megy majd a kontinensre, ahol megpróbálni eladni a táska tartalmát. De legalább 30% komissziót akar.
Bristolba visszaérve garázstulaj Cliff hívta, hogy kellene az első baleset, különben kénytelen lesz a Borgwardot visszavenni. Ez vis major volt, mert már nem tudott volna kocsi nélkül létezni, és a Borgwardot egyszerűen imádta. Így másnap, délelőtti tanulás után, kora délután kihajtott a Bristol-Bath főutra és ott sasszézott arra várva, hogy egy középkorú polgár soroljon be mögé egy menő kocsival, akinél tutira lehet venni, hogy van biztosítása, és hogy kocsijának a javítása húzós lesz.
Hirtelen ott volt a balek mögötte. Egy ránézésre kb. kétéves Vauxhall Crestát hajtott, ami már minden bizonnyal túl volt az egyéves garancián. Ennek a figyelembevételére Cliff hangsúlyozottan felhívta a figyelmét. A pacák kopaszodó, szemüveges és kifejezetten jól öltözött volt, olyan típus, akinél nem lehetett kérdés, hogy érvényes biztosítása és jogosítványa van.
Emellett biztatóan türelmetlen volt, sietős és figyelmetlen is, aki négyszer is kihúzódott, hogy megelőzze anélkül, hogy csekkolta volna, jön-e valami szembe. Utoljára nem jött, de Iván rálépett a gázra, gyorsított és nem engedte előzni, hanem maga mögött tartotta, felkészítve a „coup de grace”-ra.
Ekkor már látta, hogy versenyszellemmel teli, elszánt, összeszorított fogakkal manőverezik közvetlenül mögötte, egy hosszabb, egyenes útrészletre várva, hogy előzhessen. A környékükön sehol másik kocsi, és így potenciális tanú nem volt. Iván keményen rálépett a fékre. A dupla tárcsafék tökéletesen fogott, jóformán helyben megállt a Borgward, mire a Cresta jóformán beleállt a Borgward ravaszul megerősített hátuljába, az elejét teljesen összetörve.
Az előtte haladó kocsiba belemenő vezető hibás, ebben vita nincs, hiszen megfelelő követési távolságot kellett volna betartania, hogy ne történhessen ütközés. Az áldozat sápadtan mászott ki kocsijából, dokumentumaival a kezében, és jelezte, hogy hajlandó aláírni egy nyilatkozatot, hogy ő volt a hibás. Azért megkérdezte, hogy miért állt meg olyan hirtelen. Iván azt állította, hogy egy kutya volt az út mellett, és azt hitte, át fog a kocsija előtt rohanni.
Sajnálkozott a kocsija miatt, és felajánlotta, hogy bevontatja egy ismerős garázsba, ahol kérésére a kocsiját soron kívül, azonnal, olcsón rendbe hozzák. A pacák hálásan beleegyezett. Negyedóra múlva Cliff garázsában voltak. Cliff nagy szimpátiával, sajnálkozva rögvest megnézte az áldozat biztosítását és ráállította két emberét a kocsi javítására, segített kitölteni és aláíratta velük a baleseti jelentést.
Közben Cliff észrevétlenül Ivánnak egy ötöst csúsztatott elégedettsége jeléül, hátba veregette és biztosította, hogy másnap átküld valakit, hogy a Borgwardot bevigye, a szükséges kis javítást, festést megcsinálják 2-3 óra alatt, és még aznap visszahozzák neki a kocsit. Ez így is történt.
Csé szobájába beköltözött egy Balogh János nevű szabó, akiről rövidesen kiderült, hogy buzi, mikor egy matematika hallgató, Huba meglátogatta az első hétvégén, és furcsa úúú és ááá zajok szűrődtek ki a szobából. Carisbrooke lakossága barátságtalanul fogadta a nem várt felfedezést, és a 38 éves új lakó pária kezelésben részesült és ritkán merészkedett elő.
Thaliával, aki egy valódi modellszintű, klasszikus szépség volt egy gazdag családból, akiknek szintén Westbury Parkban volt egy hatalmas palotájuk, a viszony folytatódott pianissimo, de nem sokáig. A végtelenségig elkényeztetett lány, akit a legjobb iskolákban neveltek és hamisítatlan, a levegőt hasító felsőosztálybeli akcentussal rendelkezett, üresfejűnek, hihetetlenül kapriciózusnak és a csontvelőig erkölcstelennek bizonyult.
Általában találkozót nem beszélt meg előre, csak beállított, mindig változó hangulatban, délután négy és hat között. Hol egy barátnővel érkezett, hol a farkaskutyájával, hol egyedül. Olykor kérés nélkül levetkőzött, ülőpózba helyezte magát és kézzel magára mutogatva érdeklődött, hogy melyik irányból kívánják bájait igénybe venni. Ha azután akcióra került a sor, akkor egy előadást prezentált, mintha filmeznék, vagy legalábbis csoportosan figyelnék. Máskor meg cukkolni jött. Hagyta, hogy a delikvens rámásszon, mocorgott, hogy felizguljon és akkor, ha dilis hangulatban volt, hirtelen odébb gurult és gúnyosan röhögött vagy odarendelte a kutyát, hogy leállítsa a fejlődő aktust.
Elmondása szerint a nyugat-angliai elit tagja volt, gloucestershire-i vadászkörök királynője, amit arisztokrata típusok rögtön meg is erősítettek. Társaságban kitűnően tudott viselkedni, de irodalomról, színházról vagy filmekről nem lehetett beszélni vele, és ha ilyesmire terelődött a szó, kinyilvánította, hogy a cigányromantika híve. Nem dolgozott, és nem is érdekelte semmiféle állás, mert hogy a szülei busásan ellátták stekóval.
Egyszer Londonba vitette magát, és erősködött, hogy a barátainál szálljanak meg. Udvarias duma folyt, kaptak egy szobát. Majd úgy reggel három körül kopogtattak az ajtón. Erre meztelenül kiment, Ivánt is invitálva és az ajtót nyitva hagyta, amikor világossá vált, hogy egy orgia közepén vannak. Iván összepakolt és elhajtott egyedül, és ezentúl nem engedte be a nőt, és ha telefonált, azonnal lerakta a kagylót. Értetlenül, Thelma hetekig próbálta felújítani a kapcsolatot.
Egy partin viszont Iván összetalálkozott Sheilával, Thelma barátnőjével, akivel Oxfordban járt. Sheila odament hozzá és megkérte, hogy vegye el a szüzességét, és útban Carisbrooke-ba elmondta, hogy ébren volt, mikor Thelmával szeretkezett és azóta arról álmodott. Iván megfelelt az elvárásnak, mire a nő – szintén egy gazdag husi – mindenkinek elmondta, hogy milyen negatív és lealázó volt a tapasztalat.
Ebben a periódusban a Bali és a Refectory helyett inkább a Manhattan kávéházban üldögélt László Tomival és a menedzser Mike Goodenough-al napközben, és részt vett a heti kétszer esedékes esti partikon. Az egyetemet és a tanulást hanyagolta, akárcsak az éjjeli melókat, pénzügyileg szokatlanul rosszul állt, többnyire kedvetlen volt és általában úgy érezte, hogy lejtőn csúszik lefelé. Egy érzelmi horgonyra lett volna szüksége, de ilyen nem volt kéznél.
Többször ott ült az asztalnál, mikor Tomi megvitatta magyar haverokkal a legutóbbi éjjeli ingyen kocsitöltési akciót. Két kocsival mentek hárman, akik közül egyikük őrt állt. Beálltak csöndes helyen leparkolt kocsik mellé, kerestek egy – ha kellett két – olyat, aminek a töltősapkája nem volt bezárva, bedugtak egy kellő hosszúságú gumicsövet, megszívták és mikor megindult a benzin, a gumicső másik végét saját kocsijaik üzemanyagtöltő csövébe vezették, hagyva, hogy a benzin átfolyjon.
Pofonegyszerű volt a művelet, és mikor meghívták, hogy vegyen részt, mert éppen nem volt másik kocsi, Iván nem mondott ellent. Belement, hogy részt vesz egy akcióban, Tomival és Való Lacival együtt, ami egy sima ügynek ígérkezett.
De ez alkalommal nem volt az. Alighogy Laci elsétált úgy tíz métert, hogy nézze, jön-e közeledő forgalom, és Tomi megszívta a csövet, úgyhogy Iván kocsijának a töltése megindult, hirtelen vad kutyaugatás és rendőrszirénák hangjai töltötték meg a levegőt körülöttük.
A másik irányból jöttek és már vitték is őket a központi rendőrállomásra, ahol gyors vallatás, fényképek és ujjlenyomatok vétele és jegyzőkönyv elkészítése következett. Az éjszakára az alagsorban lévő cellákba rakták őket, egyesével külön. Ez egy ostoba lebukás volt és egy priusz, ami Ivánnak, mint a legközismertebb rendőrtolmácsnak volt a legkellemetlenebb. A legtöbb zsaru ismerte, és csak csodálkozva, rosszallással rázták a fejüket, miközben előállították hármukat másnap reggel a magisztrátusi törvényszéken. Több kopó megjegyezte, hogy ez volt a legutolsó dolog, amit Ivánról el tudtak volna képzelni, és hogy ez a tolmácskodás végét jelentette.
Mindössze két fontra bírságolták meg a három jómadarat fejenként, és szerencséjére a Bristol Evening Post-ban megjelent rövid, nyúlfarknyi kis említésben Iván nevét rosszul írták, így az egyetemi hatóság nem figyelt fel rá. De a dörzsölt Brian Alexander észrevette és szólt neki, hogy ilyen szédületes baromságba ne keveredjen máskor. Az egész ügy végül is hamar lecsengett, de Iván megértette, hogy az efféle baromságoknak könnyen hosszútávú következményei lehetnek, ha folytatja.
A hét végén Tomival két kocsival mentek, 6-6 kis au pair lányt – németeket, franciákat, olaszokat – cipelve a Manhattanből egy magyar állatorvos barát bulijára Thornbury-be, Bristoltól úgy 15 km-re. Iván egy rénszarvas fejekkel díszített, norvég mintájú kötött pulóvert viselt, amit Björg küldött.
Egy tizenhétszobás, hatalmas kúria volt a színhely, ami az állással együtt járt, és száznál többen is összejöttek. De Ivánnak mégis feltűnt, mintegy megérzésként, egy kétméteres, asztalvállú, izmoktól dagadó óriás szálfa jelenléte, akiről megtudta, hogy katonarendőr a murisan felejthetetlen David Piles névvel, ahol a családi név jelentése „aranyér”. Ezen jót nevettek informátorával.
A Thornbury partik nagyon népszerűek voltak a három emeleti szinten lévő sok szoba, a bálterem nagyságú ebédlő és az 50 kocsinak is helyet adó, gigászi nagyságú parkoló miatt, meg hogy a nagy ház legalább 1,5 km-re volt minden más emberi habitációtól, és így nem számított a zaj. A szobákban könnyen el lehetett tűnni egy éjszaka folyamán váltott csajokkal, és az ebédlő egy csodálatos színhely volt táncteremként egy nővadász számára, mert nem lehetett könnyen átlátni, és így észlelni, ha valaki egyik csajt fűzte a másik után.
Iván már visszatért a táncterembe egy első gyors kefélés után a percekkel előbb megismert angol fodrászlánnyal, és békésen szopogatott egy whisky-t gyömbérsörrel, azt tervezve, hogy csak majd egy félórával később kezd körülnézni egy újabb husit keresve, amikor norvég pulóvere odavonzott hozzá egy magas, vékony és igen lelkes 20 körüli csajt, aki azt hitte, hogy szintén norvég és egy hosszú dumát meg is eresztett norvégül felé. Az arca túl hosszú és szabálytalan volt, a szemei kicsik és vékonyak mint pisilukak a hóban, és az általános minősége közepes – de elment.
Rövid tet-a-tet után megtudták egymásról, hogy Iván nem norvég, a lányt viszont Sissy-nek hívják és nem egészen egy éve van Angliában. Táncoltak, éppen egy lassú szám ment, és a body language-ből félreérthetetlenül kiderült, hogy a nő répázni szeretne. Iván nem lévén semmi jónak az elrontója, tíz perc múlva a norvég cuncus már alatta diktálta az iramot egy emeleti szobában.
Mikor elment a hajó, Sissy gyorsan kapkodta fel a ruckóját, kijelentve, hogy jobb, ha visszamegy a táncterembe, mert a férje már biztos keresi. Egy rossz előérzettől hajtva, Iván megkérdezte, ki a férje, mire mondta, hogy Davidnek hívják.
– Az a nagy gorilla? – érdeklődött, szívből remélve, hogy nem az, hanem valami apró rágcsáló. A nő azonban csak bólintott, és közölte, hogy tényleg Piles a férje.
Külön-külön visszajutva a táncterembe, Iván rá se nézett még egyszer a nőre a továbbiakban, nehogy a masztodon figyelmét magára vonja. Ezzel együtt volt egy laza érzése, hogy az kiszúrta valahogy és követi a tekintetével, amitől a háta borsódzott.
Pár nappal később véletlenül összetalálkoztak Sissy-vel a Park Street-en, megittak egy kávét a University Refectory-ban, és a nő elmondta, hogy David táborban van egy hétre. Ragadt rá a csaj, mint egy pióca. Ideje volt, bár felmerült benne a gondolat, hogy talán ezt ki kellene hagyni és úgy érezte, hogy jobb lenne aludni egyet, mert este jelenése volt krupié szerepkörben. De végül, puszta telhetetlenségből, úgy határozott, hogy purquois pas, vagyis miért ne?
Hazavitte, és a helyzete magaslatán tevékenykedő rókuci dugott, mint egy csörgőkígyó, csacsogott, mint egy csobogó patak, elmosogatott a konyhában, kitakarította a nappalit és hazatelefonált az anyósnak, hogy késni fog, mert még befejezi egy könyv olvasását a könyvtárban, amit kicserélni készül. Rendezett, meggondolt kis ravaszdinak tűnt, akivel nem lesz baj, bár férjnél van és a jeti a férje.
Ezen hétköznapi előzmények után kellemetlen meglepetés várta, mikor hazavetődött egy este, úgy 10 körül. A nappali, amiből minden más helyiség nyílt, tele volt degeszre pakolt kofferekkel és utazótáskákkal, és sehol egy lélek. Bemasírozott a szobájába, hátha ott meg tudja fejteni a rejtélyt, és a megoldás ott várt rá. Sissy, a skandináv nők kiszámíthatatlanságának élő példája, ült az ágyban, csipkés hálóingben, egy pohár itallal a kezében és vigyorgott, mint egy félbe tört görögdinnye.
Rémülten tudakozódott, hogy minek köszönheti a megtiszteltetést, mire a helyzetét maradéktalanul élvező nő tudatta vele, hogy végleg otthagyta a hitvesi fészket férjjel és anyóssal együtt, hogy haza akar menni Norvégiába és azt az irigylésre méltó szerepet osztotta ki Ivánnak, hogy másnap Newcastle-ba vigye a hajóhoz.
Hogy fog David viszonyulni ehhez a megrázó helyzethez, kérdezte a hóditó dalia, remegő hangon. Rosszul, mondta a nő könnyed nonsalansszal, mert borzasztó csökönyös és macsó, és így mindent el fog követni, hogy visszaszerezze és meg is tartsa, ha kell, fogolyként az anyós segítségével a minden emberi településtől távol eső házukban, és közben kellőképpen meg is büntesse.
Nahát, ez kapitális, kockáztatta meg a falfehér Iván, mert ebben a dumás városban azonnal ő kerül majd a célkeresztbe, hiszen már elegen látták őket együtt, és a nagy bika férj azonnal tudni fogja azt is, hogy minden bizonnyal Newcastle-ba készülnek, az lévén a tradicionális angol kikötő a norvég forgalom részére.
El kell dugni a csomagokat, tette hozzá, mert a férj rövidesen ott lesz, és másnap kell majd találni egy másik kikötőt, ahonnan – akár átszállással is – a nő haza tud hajózni. A csomagokat elrejtette, a zenét lecsavarta, a villanyokat eloltotta, a szobája ajtaját bezárta. Így mindent megtéve, hogy elkerüljön egy ostromot. Annyit se lett volna ideje mondani, hogy Jack Robinson, mikor a féltékenységtől félvak őrült már az ajtót verte, azt üvöltve artikulátlanul, hogy „tudom, hogy ott vagy a feleségemmel… meg fogom etetni veled a rossz pöcsödet”.
A kilátás nem villanyozta fel Ivánt. Lapultak, mint két, már a nyúzásra felkészített, a serpenyő mellől menekült házinyúl, piros szemekkel, majd hallották, hogy a felbőszített férj elment, amit megünnepeltek egy dugással, verébugrató stílusban.
De az öröm nem tartott sokáig. Tizenöt-húsz perc múlva a férj megint ott volt az ajtónál egy haverjával, azonnali akciót jelentve be.
– Megtaláltuk a kocsidat a ház mögötti parkolóban – üvöltötte. – Nyisd ki az ajtót, vagy betöröm.
Itt már nem lehetett tovább dekkolni.
– Várjál, nyitom az ajtót – mondta Iván rezignáltan, nagyon rossz dolgokra felkészülve lelkileg, majd felvette az alsógatyáját, de ahogy az ajtóhoz ért, a legalább 110 kilós katonarendőr berohant és nemcsak az ajtót törte szét, de a keretet is kitörte a falból. Ajtóstól átrohant rajta és később Iván jobb szemöldöke kilenc kapcsot igényelt.
– Keféltél ezzel az alsóbbrendű seggel? – kérdezte kissé feleslegesen, mert eddigre a nő az ágyborítón ült dermedten, tök meztelenül.
Iván kihasználta a késlekedését és – megköszönve azt a magasságosnak – kirohant a konyhába, megragadta a leghosszabb konyhakést, és beállva a konyhai ajtónyílásba figyelmeztette a dühöngő emberhegyet:
– Ne gyere a közelembe, David, mert lekaszabolom azt az ostoba fejedet, vagy örökre átrendezem a vonásaidat.
Ő jött, Iván kaszabolt, és két helyen meg is vágta, elég mélyen. A férj csendestárs haverja, szintén egy kolosszus, megszólalt:
– David, most jobb, ha elmegyünk, és egy csapattal jövünk vissza.
Erre a bőségesen vérző férj bement Iván szobájába, vállára kapta a meztelen, sipákoló, rúgkapáló nőt és úgy natúrban levitte a lépcsőn, majd ki a lakásból, lassan lépkedve és fenyegetően, olyan mozgással, mint egy troglodita. Mikor a kertbe értek, a nő – a félelemtől félig elvesztve az eszét – segítségért rikoltozott eszelős hangon és még fel is húzta a térdeit, kiállítás tárgyává téve összes báját.
A zaj által aktiválva már látó és halló pozícióba került úri Carisbrooke legtöbb lakója, beleértve a sopánkodó két szentfazék vénkisasszonyt a második emeletről és a merev arcú őrgróf háznépét a mellettük lévő lakásból.
David két másik nagy tenyészbikával jött vissza egy óra múlva, de addigra a csomagok fel voltak sorakoztatva a nappaliban és ott ült Való Laci, Angyalföld réme egy vasrúddal, Csorba Feri, Gyöngyös Toldija egy lánccal és Sturmbahnführer Ernie Bartmann egy husánggal a kezében, úgy tíz másik válogatott cigánylegény társaságában, és egy rájuk vetett pillantás után az angol katonarendőr osztag lendülete alábbhagyott és beszélgetésnek adott helyet.
– David – mondta Iván nyájasan –, fogjátok a csomagokat és húzzatok el, amíg egy darabban vagytok.
– Kaphatnánk egy csésze teát, és beszélhetnék veled, mint férfi a férfival, egyedül?
Megkapták a teájukat, Iván meg beült Daviddel a szobájába, és egy diliházba illő beszélgetés következett.
– Mondd meg őszintén, megizélted a feleségemet?
– Nem. Nem tettem be neki a fütyköst.
– Miért nem. Nem volt elég jó neked?
– Túlzottan tiszteltem ahhoz, és féltem is, hogy terhes lehet. Tőlem minden nő terhes lesz. Én el vagyok átkozva.
– Es miért jött ide a csomagjaival?
– Fogalmam sincs róla. Én becsszóra nem hívtam és nem is örültem neki.
Elvonultak a csomagokkal, es három nappal később hajnali négykor csörgött a telefon. Sissy volt. Elmondta, hogy kilógott a házból, es a sarki fülkében áll, hálóingben, mezítláb. Hogy menjen érte. Iván azt tanácsolta, hogy hívja a rendőrséget ezentúl, mert ha őt hívja meg egyszer, egyszerűen leteszi a kagylót. Erre a lány még sebtiben elmondta, hogy mikor a balhé emlékezetes éjszakáján elvitte tőle a férje, hazáig az út jobb oldalan vezetett (pedig Angliában balra hajts van) és arról beszélt, hogy megöli mindkettőjüket. Sajnálom, mondta neki Iván, de ez a házasság a maga főztje, egye meg saját maga. A kagylót letette.
Ezekután a rázós helyzetből megmenekült hősszerelmes legurított három wiskyt tisztán, a hajnal közepén, amit különben soha nem tett normálisabb időpontban sem, és szidta magát, mint a bokrot, hogy belekeveredett egy ilyen bornírt marhaságba, mert olyan mohó nőfaló. Fogadkozott, hogy ilyesmi nem fog még egyszer előfordulni vele.
A lakásban a hangulat zéró fok alatt volt az incidens után. Auntie Mabel egyáltalán nem beszélt Ivánhoz napokig, és sértődötten mozgatta furcsa kis formáját. Balogh felbátorítva érezte magát, hogy hangos megjegyzéseket tegyen hétvégi látogatójának, Hubának, a szobáján kívül a nők veszélyességéről, és Iván bocsánatot kért Chagantól, aki utazásra kész volt, hogy nem tud egy búcsúpartit rendezni számára a körülmények között, és ezért meghívta egy vacsorára egy indiai vendéglőbe.
Hetekkel előbb megismert egy 17 éves kis „arty-farty” (szó szerint művészeti fingós) típust, Angela Bastint Avomnmouth-ból, és úgy határozott, hogy őt viszi majd magával a kontinentális útra a kidderminsteri cuccokkal, meg Richardot Londonból.
Ernie tanácsolta azt, hogy nem jó egyedül utazni a kocsiban drága, eladásra szánt, kétes eredetű cikkekkel, mert a hatóságok mindig inkább gyanakodnak egy bobby solo tekergőre, és könnyen előfordulhat, hogy rutinból megnézik, mi van ilyennél, mintha társasággal utazik. Ezt Iván be is látta, és más éppen nem állt rendelkezésre, mint ez a kettős.
Angela, aki egy művészeti főiskola növendéke volt, okos volt, intelligens és ravasz, felsőosztálybeli angol kiejtése volt, még valamit pötyögött is franciául. Így elvileg fel lehetett használni dolgok eladására. Egy baj volt vele: nem volt útlevele, és fiatal kora miatt szülői beleegyezés kellett ahhoz, hogy kaphasson útlevelet. De Iván nem cicázott ezzel, hanem aláírta a szükséges kérelmi nyomtatványt a papa nevében, és Angela már meg is kapta az útlevelét, Carisbrooke-ot adva meg, mint az átmeneti címét.
Richard még soha nem volt Anglián kívül és szintén csak 19 volt, de ő már beszerezte az útlevelét, és Iván, úgy saccolva, hogy muris lesz egy ilyen kindergartennel utazni, megígérte neki, hogy elviszi.
Volt azonban egy igazi probléma is az eladási körúttal. Iván több helyen lecsekkolta a cikkeknek az árlistán megadott árait, és mindenütt azt a választ kapta, hogy messze túl magasak. Mindegy, gondolta, miután több ideje nem volt a témával foglalkozni. Majd kibokszol alacsonyabb árakat Kidderminsterben.
A karácsonyi vakáció elkezdődött, Sakalis az első napján eljött Ivánért és elindultak a Sunbeam Alpine-jában Skócia felé. Úti szórakoztatásul Iván elmesélte az egész Piles esetet, és a görög annyira nevetett, hogy csorogtak a könnyei.
Edinburgh-tól kb. 70 km-re északra, egy kis síelő reszort kellemes hoteljében bérelt egybenyíló szobákat Sakalis kettőjüknek. Napközben kint csúszkáltak a lejtőkön, javarészt kevesebb, mint több szakértelemmel, de lelkesen, és az estéket a hotelben töltöttek, ahol főleg skót táncszámokat játszott a zenekar és családok ropták a Gay Gordon-t.
A lejtők elég veszélyesek voltak, mert pár olyannál, amelyik szakadékban végződött, még nem voltak könnyen észrevehető figyelmeztetések elhelyezve. A hotelben voltak a családok mellett elképzelhető nők is hellyel-közzel, de a világon semmi eredményt nem lehetett elérni velük, bármilyen keményen is próbálkozott a duó.
Ez volt legalábbis a helyzet egy teljes héten át, egészen a hogmanay-ig, vagyis a skót Szilveszterig, amikor minden nő teljesen megőrült és kefélni akart. De egy éjszaka az csak egy éjszaka, amibe túl sok nem fér bele.
Külön szilvesztereztek, közeli szállodákban. Külföldi hapsik prémium alatti cikkek voltak, és Sakalist, aki hat 26-27 éves skót barátnőt bolondított egész éjjel, hajnalban kisorsolták egymás közt. Egy közepes nőt kapott, pedig a hat között volt két kivételesen jó is. De a görög élvezte a dolgok muris oldalát, főleg a sorsolást, és nem bánta ezt. Iván három nővel foglalkozott felváltva az est korai részében, akik közül egy colos, forrószemű nőstény rá is szívódott, és így éjfél után őt vitte magával a hotelszobájába, félúton a hátán cipelve a magas sarkú cipőket viselő skót lassie-t a nagy hó miatt. El is szórakoztak tisztesen a szobába érve, amíg egy váratlan esemény meg nem zavarta az idillt.
Ez az volt, hogy röviddel egy után kopogtattak az ajtón. A szembe szobában lakó glasgow-i professzor nagyon csinos, intelligens felesége volt egy átlátszó hálóingben, akit Iván előzetesen hiába fűtött napokon át. Ezt nem lehetett kihagyni. Megfogta a kezét és behúzta az ajtón, mire a colos indulatosan felkapkodta a gönceit, és távozott.
Összeszedve maradék energiáját, Iván megfelelő fogadtatásban részesítette a váratlan látogatót, aki azonban éberen fülelt az ajtón túli zajokra, és nem mert sokáig maradni. Miután visszahúzódott a házasság biztos révébe, a kimerült túlteljesítő aludt egy órácskát, majd visszabandukolt a másik hotelbe, ahol a colos rögvest rárohant, és a szobájába cipelte, meg az ágyába.
Még keféltek egyet, bár ez Ivánnak annyira kellett, mint egy púp a hátára, és ekkor megjelent a colos kopaszodó, Dundee-i jogász vőlegénye és italokat szolgált fel az ágyban a kornyadozó kettősnek. De még nem jött el az este vége. Visszakecmeregtek a táncterembe, ahol a nő ráfonódott Ivánra, mint egy inda, egészen addig, amíg a lassan magához térő bristoli fejétől centiméterekre egy tele borosüveg robbant a falon.
Ekkor Iván lefejtette magáról az újévi szabadságát élvező férfifalót és számonkérőleg odament a civilizált hozzáállást tettető vőlegényhez, aki szemrebbenés nélkül letagadta, hogy ő dobta volna a borosüveget. Eközben a colos beérte és ismét fonódott volna, de Iván odalökte a vőlegényhez és a szabadon portyázó, kicsit Björgre hasonlító nőt ragadta magához, akivel az est elején hetyegett.
Újévi fogadalmakról povedáltak egy kicsit, majd a Björg hasonmás első javaslatára, hogy menjenek át Iván hoteljébe, vette a kabátját és megindult. A hotel bejáratánál azonban, a telhetetlen Iván szerencséjére, ott állt a bikanyakú hotel menedzser, és azt üvöltötte, hogy reggel hatkor már nem volt átjárási tolerancia a szállodák között, mire a nő sajnálkozva elment, és a kimerült vitéz ágynak zuhant.
Kora délután már útban voltak Bristol felé Sakalisszal, aki szerint a skót nők magatartása szilveszterkor egyedi volt a világon, hogy miként is lehet házasságokat összefoltozni a túlkapásaik után. Úgy, vélekedett Iván, hogy a skót férjek vadulhatnak az év további részében. Ebben maradtak.